A mélység őt választotta

Tessa már hónapok óta egy hullámok mélyén rejtőző, gyönyörű szörnyetegről álmodik. A lidércnyomásokban a lény a ránehezedő sötétségen át vadászik rá, köré fonja erőteljes farkát, és olyan ősi ösztönöket ébreszt fel benne, amilyenekre a szárazföldön még senki sem volt képes. Aztán csatlakozik egy egyetemi expedícióhoz a Tasman-tengeren, hogy felkutassák az első kézzelfogható bizonyítékot a vízfelszín alatt rejtőző intelligens faj létezésére. Amikor pusztító vihar csap le a hajójukra, Tessa kénytelen szembenézni a valósággal: az álmaiban kísértő lény valódi. Könyörtelen professzorának pedig esze ágában sincs pusztán megfigyelni őt. Ketrecbe akarja zárni a felfedezést, hogy learassa a dicsőséget, és kész elpusztítani mindent, ami az útjába áll. Miután Tessa vére megérinti a fogságba ejtett idegent, az óceán hirtelen elnémul. A lény feneketlen, fekete szeme felpattan, és kizárólag rá szegeződik. Ismeri őt. Régóta rá vár. Most egy megsebzett isten raboskodik az üvegtartályban, a hajót egy zsarnok uralja, és Tessa az egyetlen, aki kettejük között áll. Kezében a szívére szegezett altatópuskával kell eldöntenie, hogy az előtte fekvő lény valóban egy rettegett ragadozó-e… vagy az egyetlen olyan erő, amely képes volna akár az egész világot darabokra tépni érte.