Az alfa zsarnokaim martaléka: A dadus titka

A Lunisriver Bentlakásos Iskolába való bejutásnak a nyomorból való kivezető utat kellett volna jelentenie. Arról álmodoztam, hogy harcos lesz belőlem, aki tőrt tarthat a kezében, és megőrzi a méltóságát. Ehelyett egyenesen a farkasok vermébe sétáltam. A Valkar fivérek. Négy Alfa, akik kegyetlen szívvel és ezüstkanállal a szájukban uralják ezt az elit világot. Kavros, Zavros, Nyktos és Sylas számára nem vagyok más, mint egy „csatornapatkány” – egy betolakodó az ő makulátlan csarnokaikban. Küldetésüknek tekintik, hogy megtörjenek, vadásszanak rám, és emlékeztessenek arra, pontosan hol is van a helyem: a lábaik előtt. De van egy titkuk. Valami, ami a Valkar-kúria zárt ajtói mögött rejtőzik. És nekem is van egy saját titkom. A milliárdos nevelőapám nem csupán a tandíjamat fizette ki – eladta az éjszakáimat ugyanazoknak a szörnyetegeknek, akik nappal kínoznak. Nappal a kedvenc célpontjuk vagyok, elviselem hideg tekintetüket és könyörtelen húzásaikat. Éjjel viszont annak a csecsemő örökösnek a titkos dajkája vagyok, akit mindenáron meg akarnak védeni. Ahogy a gyűlölet és a vágy közötti határvonal elmosódik, a vadászokból vad lesz. Azt hiszik, birtokolnak engem, de ahogy sötét megszállottságuk nő, rájönnek majd, hogy én vagyok az egyetlen, aki megmentheti őket. Tönkre akartak tenni. Most pedig magukénak akarnak tudni. De vajon lehet-e igazán szeretni azt, aki megpróbált elpusztítani?