Elárverezve a rivális Donnak

„Vedd a pénzt, és menj haza!” – parancsolja, miközben átnyújtja a vastag borítékot. Sötét tekintete teljesen kiismerhetetlen. Ötvenezer dollár. Bőven elég ahhoz, hogy megmentsem az apám életét egy könyörtelen maffiózótól. De ebben a sötét alvilágban semmi sincs ingyen. „Nem vagyok olyan naiv, hogy pénzt fogadjak el az olyanoktól, mint te – vágok vissza remegő kézzel. – Nem leszek egy maffiafőnök adósa.” Tekintete felforrósodik, átvált valami vad és éhes kifejezésbe. „Akkor töltsd velem az éjszakát, ha attól megnyugszik a lelkiismereted.” *** Thalia Azt hittem, véget ért az életem abban a pillanatban, hogy betettem a lábam a Lussuriába. Hogy megmentsem a családomat egy szadista maffia-behajtótól, úgy döntöttem, egy illegális klubban árverésre bocsátom az ártatlanságomat a legtöbbet ígérőnek. Egy szörnyetegre számítottam. Nem Valerio Marchettire – a rivális Staten Island Vipers makulátlan, rémisztően jóképű vezérére. Megvásárolta az éjszakámat, de ahelyett, hogy tönkretett volna, egy vagyont nyomott a kezembe, és elsétált. Most már biztonságban vagyok a családom kínzóitól, viszont magamra vontam valaki sokkal, de sokkal veszélyesebbnek a figyelmét. Valerio Egy könyörtelen maffiafőnöknek nem lehet gyenge pontja. Amikor megláttam a görög étterem ártatlan pincérnőjét a klubomban állni, amint egyszerű fekete ruhájában remeg, tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy a farkasok széttépjék. Csak egy kósza szeszély volt, hogy leperkáltam ötvenezer zöldhasút, csak hogy kihúzzam onnan. Legalábbis ezzel áltatom magam. De abban a pillanatban, hogy édes, dacos ajka az enyémnek feszült, a játék megváltozott. Azt hiszi, szabadon elsétálhatott. Fogalma sincs róla, hogy máris az enyém. Lépj be a veszélyes titkok és a robbanásveszélyes szenvedély világába ebben a sötét maffia-románcban!