Az amnéziás likán király dadusa

– Térdre kényszerítem mindet – suttogja, ajkai a torkomat súrolják. Hatalom, halál és egy sötét, elkerülhetetlen imádat árad belőle. – Soha többé nem vesznek el tőled semmit. Mindent megadtam Cassiannek. A Brookstone falka leendő Alfájaként elvette a kemény munkámat, a hűségemet és a szívemet. A jutalmam? Végignéztem, ahogy a gyönyörű és gonosz Valentinát teszi meg Lunájának, engem pedig félredob, mint a szemetet. Összetörve, elárulva és a meneküléstől kétségbeesve elvállaltam egy rosszul fizető állást messze a falkától. A feladatom egyszerű: gondozóként és dajkaként vigyázni egy rejtélyes, vad férfira, aki a Semleges Vadonban veszítette el az emlékezetét. Azt mondták, megtört. Azt mondták, tartsam a távolságot. De Malakai nem olyan volt, mint bármelyik farkas, akit korábban ismertem. A saját nevére sem emlékszik, arany szeme mégis vad, birtokló hévvel követi minden mozdulatomat. Amikor sírok, a hörgése beleremegteti a ház falait. Ha veszély leselkedik ránk, védelmező ösztönei félelmetesen halálosak. Épp amikor gyógyulni kezdenék, Cassian visszatér, és követeli, hogy kússzak vissza hozzá engedelmes kis titkaként. De az exem elkövetett egy végzetes hibát. Nem fogta fel, hogy a mögöttem álló „névtelen kóborló” egyáltalán nem kóborló. Malakai emlékei visszatérnek. Az Apex Sovereign falka eltűnt Likán Királyának erőszakos, megállíthatatlan aurája ébredezik. És minden egyes könnycseppért, amit az előző falkám miatt ejtettem, vad királyom egy folyónyi vért készül követelni. Elveszítette az emlékezetét, de a lelke emlékezett a párjára. És az istenek irgalmazzanak annak, aki hozzá mer nyúlni ahhoz, ami az övé.