A nővérem helyén

„Szerencséd van, hogy az unokatestvéred még nem érkezett meg. Menj innen azonnal, vagy inkább szeretnél még egy pofont?” – sziszegtem, miközben remegő kézzel szorítottam a lepedőt. A veszedelmesen jóképű férfi megtorpant, szemében sötét, szórakozott csillogás villant. „Még egyetlen nő sem mert megütni.” „Hát, tekintsd ezt az elsőnek” – borzongtam meg. A családja számára Celia Ashford nem más, mint egy csúf, haszontalan tehertétel. Így amikor gyönyörű nővérének házasságot kell kötnie Julian Sterlinggel – a milliárdossal, akiről az a hír járja, hogy egy eltorzult, impotens és könyörtelen szörnyeteg –, Celia kegyetlen anyja kényszeríti a lányt, hogy vegye át nővére helyét. Az oltárnál magára hagyva, valódi szépségét vastag szemüveg és bő ruhák mögé rejtve, Celia felkészül a nyomorúságos életre. De a nászéjszakáján nem egy sebhelyes nyomorék lép be a hálószobájába. A férfi lélegzetelállítóan jóképű, halálos és domináns aura árad belőle, és Nolanként mutatkozik be, Julian unokatestvéreként. „Nolan” öntelt, incselkedő és veszedelmesen közel kerül hozzá. Leszorítja a nőt, és bűnös ajánlatot tesz neki: miért maradnál hűséges egy nyomorék szörnyeteghez, ha az enyém is lehetsz? Celia elhatározza, hogy megvédi a határait, ellenáll a csábító unokatestvérnek, és túléli ezt a pokoli házasságot. De amit nem tud, az az, hogy „Nolan” nem létezik. A férfi, aki könyörtelenül üldözi őt, aki ellopja csókjait a sötétben, és aki lassan lefejti róla a csúf álarcot, nem más, mint a saját férje – maga a félelmetes Julian Sterling. Veszélyes játékot játszik. De mi történik akkor, amikor a milliárdos rájön, hogy a „csúf” pótmenyasszonya a legszebb trófea, amit valaha is megszerzett?